2016. 05. 02.

Első díj!

Nagyon köszönöm az első díjamat Christina Prichard - nak, az ő csodálatos történetét IDE kattintva olvashatjátok! :)


Szabályok:

  • Köszönd meg a díjat, és tedd ki kitől kaptad!
  • Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad!
  • Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
  • Írj 12 dolgot a saját blogodról!
  • Válaszolj 12 kérdésre!
  • Tegyél fel 12 kérdést!
  • Kommentelj annak a blogján, akitől a díjat kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés! Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen!

12 dolog Christina blogjáról:

  • A főszereplő lány neve Octavia, míg a főszereplő fiúé Michael.
  • Octavia eltünése után 19 nappal küldi el a leveleket Michael - nek.
  • A történetet a fiú szemszögéből olvashatjuk.
  • Én nagyon eredetinek tartom az alapötletet, egyáltalán nem sablonos.
  • A történetben fontos szerepet játszik a fú-lány barátság.
  • A blog műfaja romantikus, s krimi.
  • Michael - nek 50 napja van megfejteni az 50 levél tartalmát.
  • Minden fejezetben van egy Octavia - tól származó levél.
  • Nem csak a történet, de a blog kinézete is elképesztő!
  • A blog címe egyszerű, tükrözi a blog történetét, és felkelti az olvasó figyelmét.
  • Michael és Octavia legjobb barátok voltak azelőtt, mielőtt a lány eltűnt.
  • -

12 dolog az én blogomról:

  • Akik még csak most kezdték el olvasni a blogot, nem biztos, hogy tudják, hogy ez már egy újabb változat, az előző 2015. márciusában nyitott.
  • Sokkal többet akarok foglalkozni az érzelmekkel, szeretném, ha tényleg áttudná érezni az olvasó azt, amit a szereplő érez.
  • A történetben majdnem minden dolog fikció.
  • A blog eredetileg egy Harry Styles fanfiction lett volna, pedig mindig is Zayn volt a kedvencem.
  • Egyetlen egy, jó hosszú évadot tervezek.
  • A részek néha Mad, néha Zayn szemszögéből fognak jönni, mikor hogy.
  • Habár az előző változatba benne voltak, ebbe nem szeretném majd beleírni az 1D - s fiúkat.
  • Lesz egy két visszaemlékezős rész, Madaleine múltjából.
  • Az összes történetem közül a BTD áll hozzám a legközelebb, talán azért, mert ez volt a legelső komolyabb írásom.
  • A későbbiekben rengeteg romantikus pillanatot tervezek, viszont Zayn szívtelenségét a történet végéig tervezem majd meg - meg mutatni.
  • Madaleine depresszióját többféleképpen is megakarom majd közelíteni a történet során, így rengeteg leírás fog Mad ilyesfajta gondolatairól szólni.
  • -

12 válasz:

  • Miért kezdtél el írni? Az írásba menekültem a problémáim elől. Bármi gondom volt, vagy csak valami miatt túlpörögtek bennem az érzések, neki álltam írni egy novellát, vagy egy újabb fejezetet, és ez olyan volt, mintha egy burokba lettem volna, messze a külvilágtól. S ez a mai napig így van.
  • Melyik szereplőd szereted a legjobban? Ah, ez olyan mintha a nem létező gyerekeim közül kellene választanom:D Mad - et és Zayn - t is imádom. Mad - et azért, mert kiköpött olyan mint én, szinte teljesen magamra formáltam a jellemét, egy két eltéréssel, Zayn - t pedig mindössze azért mert ő Zayn. Nem lehet nem imádni. :D
  • Mi motivál? -
  • Van blogger példaképed? Nincs.
  • Ha igen, ki? -
  • Szüleid, barátaid, rokonaid tudják, hogy írsz? Szüleim igen, barátaim is, rajtuk kívül viszont senki más.
  • Szeretnéd a későbbiekben kiadni valamelyik történeted? Mindenféleképpen.
  • Mit gondolsz, ha egy más ember lennél, olvasnád a saját blogod? Hát, nem is tudom. Talán.
  • Szoktál zenét hallgatni írás közben? Igen.
  • Volt már olyan, hogy abba akartad hagyni az írást? Rengetegszer.
  • Ha igen, miért? Nem éreztem elég jónak a történeteim, úgy éreztem felesleges írnom, és ilyenkor mindig felvetődött bennem, hogy törlöm az összes történetem. De szerencsére ez egyenlőre nem történt meg.
  • Van valami komolyabb célod az írással? Egy könyvem mindenképp kiszeretném adni, és ha az sikert arat, akkor többet is. Valamint, ha ez számít, ha nem lenne jövőm műfordítóként, mindenféleképpen újságíró szeretnék lenni.

12 kérdés:

  • Ha felkeresne egy kiadó, hogy kiakarják adni egy könyved, mit szólnál?
  • Van kedvenc blogod vagy könyved?
  • Ha igen, melyik?
  • A boldog vagy a tragikusabb befejezéseket szereted jobban egy történetnél?
  • Van kedvenc filmed vagy sorozatod?
  • Ha csak egy hét lenne hátra az életedből, mi az amit mindenféleképpen megcsinálnál?
  • Miben szeretnél tehetséges lenni, amiben véleményed szerint nem vagy az?
  • Van példaképed?
  • Ha igen, ki?
  • Ha bármit megváltoztathatnál, mit változtatnál meg az életedben?
  • Melyik az a zene, amit mindennél jobban utálsz?
  • Milyen tanácsot adnál a pár évvel ezelőtti énednek?
Díjazottjaim:




( Sajnálom, többet nem tudok, ugyanis rettentő kevés blogot olvasok mostanság )






2016. 05. 01.

Első

Sziasztok drágák!
Ahogy ígértem, itt van az első rész, és két hét múlva vasárnap hozom a másodikat is!
Rettentően köszönöm a 3 kommentet, és a plusz 3 feliratkozót, nagyon sokat jelent, köszönöm! <3
Igazából, én nem nagyon vagyok megelégedve ezzel a résszel, de lesz ez még jobb is. :D
A helyesírási hibákért előre is elnézést, ígérem, holnap átnézem a részt, de jelenleg beteg vagyok és már a részt is alig volt erőm befejezni.
Ha tetszett, kommenteljetek és iratkozzatok fel, nagyon sokat jelentene! <3
Jó olvasást! <3
                                                                                                                             Millió puszi, Aurora






A fertőtlenitő, mellyel Trisha beáztatja a sebem, hatalmas fájdalmat okoz. Érzem, ahogy végig kúszik a seb apró részein, es ajkaimba kell harapjak, hogy megálljam a hangos sikítást. Hálát adok az égnek, hogy Zaynben volt annyi emberiesseg, hogy kiment mielőtt Trisha elkezdte volna ellátni a sebet, ugyanis nem nagyon lett volna kedvemre, ha lát melltartóban, miközben a kínok kínjat élem. Trisha kék szemei bűnbánóan rámvillanak, ahogy a kelleténel kicsit hangosabban felszisszenek. Megeresztek felé egy apró, erőltetett mosolyt, csak, hogy tudja, eltudom viselni a fájdalmat, nem annyira borzasztó. Az ő ajkai nem húzódnak mosolyra, továbbra is bocsánatkérően néz rám. Én pedig nem tudom eldönteni, hogy azért néz e így, mert sejti ki okozhatta a sebem, vagy azért, mert nem akar fájdalmat okozni. Tippem szerint inkább az első. 
- Vannak máshol is ilyen sebeid? - kérdezi egy együttérző halvány mosollyal, hisz legbelül ő is tudja a választ; tele vagyok ehhez hasonló sebekkel.
- Szinte mindenhol. De a legtöbbet a saját tudásom szerint elláttam. - nyugtatom meg, majd egy mélyet sóhajtok, mikor elhelyezkedik a kád szélén. Szinte biztos vagyok benne, hogy a számomra kényes témát akarja felhozni. Látja rajtam, hogy nem ez a kedvenc témám, így kérdezgetés helyett csak megölel. Rámosolygok, bár a szemeim könnyesek. Trishának olyan az ölelése, mint anyámnak. Szeretetteljes, és gondoskodó. 
- Gyere, megkérem Zaynt, hogy vezessen körbe, amíg én összedobok egy vacsorát. - nevet fel, miközben letörli a könnyeim. Magamra erőltetem az évek során tökéletesre fejlesztett műmosolyom, és követem Trishát ki a fürdőből. Szeretném elmondani neki, hogy nem szívesen maradnék kettesben Zaynnel, ugyanis a fia ugyanúgy közrejátszott az életem tönkretevésében, mint az apám. Ehelyett azonban csak mosolyogva követem, mert tudom, hogy így is rengeteg dologgal tartozok Trishának. És tisztában vagyok vele, hogy ha elárulnám ezt az apró titkot a fiáról, mindent tönkretennék.

Amikor beérünk a nappaliba, egyedül Zaynt találjuk, aki a kanapén kifeküdve, valami akció filmet néz. Érkezésünkre felkapja a fejét, s tekintetét feltünően végig vezeti rajtam. Belepirulok, főleg mikor ajkain megjelenik az önelégült mosolya. 
- Lányok? - kérdezi Trisha Zayntől, mire az említett elvezeti rólam a tekintetét. Így, hogy nem figyel, én is alaposan végig nézek rajta. Fekete haja teteje szőke lett, de ez is kifejezetten jól áll neki. Színes ruháit fekete alapdarabokra cserélte, s a tetkói száma is hatalmasat nőtt. Rengeteget változott, a külsejét illetően, de szinte biztos vagyok benne, hogy a lelke még mindig rohad, akárcsak anno. Látom, ahogy mozog a szája, bizonyára Trishának válaszol, azonban az agyamig nem jut el az amit mond. Megrázom a fejem, reménykedek benne, hogy eltűnik a köd, mely gátolja, hogy bármi is eljusson az agyamig. Mintha kívűl álló ként egy filmet néznék, továbbra is csak annyit látok, ahogy Trisha és Zayn társalog, amit beszélnek nem jut el az agyamig.
- Nem jössz? - mosolyog rám Zayn, miközben meglegyezi előttem a kezét. Fejem újra megrázom kissé, hisz a gondolataim még mindig nem tiszták, majd követem követem Zaynt. Egy részem minél hamarabb letudná a Zaynnel való perceket, a másik részem viszont igenis élvezni a félisten társaságát, még úgy is hogy szinte semmit nem beszéltünk eddig. - Egyébként... Hogy - hogy ide költöztél? Ne értsd félre, nem zavarsz, csak... - mondja zavartan, és kínosan vakargatja a tarkóját. Magamba felkuncogok, de továbbra is rezzenéstelen, flegma arccal nézem Zaynt. Nem muszáj tudnia arról, hogy kezdek megenyhülni felé.
- Zayn Malik zavarna jött miattam? Hűha, fel kell jegyeznem valahova. - forgatom meg a szemeim, mire ő egy " ha te így, én is " nézést vet felém. - Egyébként, kérdezd anyukád, hátha ő tud mondani valami jó hazugságot. 
- Nehéz lenne kibökni az igazságot? Vagy valami nagy titokról van szó? - gúnyolódik, miközben belöki a szembe jövő szoba ajtaját, aminek fiús megjelenéséből arra következtetek, hogy az övé.
- Persze, titokban én vagyok Selena Gomez, és azért költöztem hozzátok, hogy ne támadjanak le folyton a rajongók, nem? - válaszolom szarkazmussal teli hangon, mire ő felém fordulva csak gúnyosan néz, mintha tekintetével azt üzenné; " ez azért elég gyenge volt." Nem válaszolok, csak szemet forgatva belépek a szobába, és alaposan körbe nézek. A sötét kék, már - már fekete falak hatalmas összhangba vannak a fehér bútorokkal, a szoba közepén, az ágy előtt pedig egy - két bőrönd van szétdobálva, melyekből még a ruhák sincsenek kipakolva. Ezek szerint, ő is csak nem rég érkezhetett haza. Az íróasztalon több millió papír, melyeken messziről is látszik, hogy vagy rajz, vagy dalszöveg van. Az író asztal mögött egy hatalmas graffiti van, mely azt a falat végig beteríti. Leginkább a fekete, a fehér, és a piros színek uralkodnak benne, és habár én pontosan nem tudnám megmondani mi is az, bevallom, rettentő jól néz ki. Egy - két felirat van a a rajzok közt, legtöbbjüket értem, tekintve, hogy angolok, azonban van egy pár arab idézet is.
- Ha kielemezted a szobám minden négyzet méterét, mehetnénk? - kérdezi, azonban meg sem várva a válaszom, kivonul a szobából. Idegesen kifújom a levegőm, ahogy rájövök; hosszú délutánunk lesz, ha mindketten így fogunk viselkedni.

Miután Zayn végig mutatja a házat, a szobámba maradok kipakolni. Legalábbis, Trishának ezt mondtam, amikor vacsorázni hívott, hisz nem akartam, hogy arról kérdezgessen, miért nem eszek. A pakolást azonban másnapra halasztottam, és ehelyett inkább kiültem a teraszra cigizni abban reménykedve, hogy legalább itt nem futok össze Zaynnel. Úgy nézem Bradford poros utcáit, mintha valami csoda lenne, pedig a 10 percenként elsétáló részeg társaságokat nem nagyon nevezném annak. Mégis, mintha ott se lennének, észre se veszem őket. Lekötnek az emlékeim, abból a korból, mikor anyu még élt, az apám pedig nem volt egy alkoholista. Amikor még boldog voltam, nem voltak sebhelyek a testemen, és nem kellett félnem attól, hogy a múltam utol ér. Tisztában vagyok azzal, hogy amit apám észre veszi, hogy elszöktem, megkeres, és agyonver. Fogalmam sincs mikor lesz, lehet, hogy holnap, vagy hetek, hónapok, esetleg évek múlva, de egy biztos; megtalál. Akkor pedig nem lesz ki megvédjen a haláltól, sőt szerintem Zayn popcornnal a kezébe fogja végig röhögni az egészet. Addig is viszont próbálom kiélvezni az élet örömeit. Már, ha van olyan ebbe a világba. A terasz ajtó megnyikordul, s valahol mélyen reménykedek abba, hogy Zayn az. Mégis, mikor meglátom a félig szőke haját, olyan undor kap el, mint még soha. Legalábbis, az arcom ezt tükrözi. Egy fintort villantok felé, majd újra Bradford tájának szentelem a figyelmem. Pedig biztos vagyok benne, hogy Zayn bámulása is lekötne, viszont neki erről sem szükséges tudnia.
- Madaleine Jenkin csak nem cigizik? Mennyit romlottál gimi után, enyje. - rázza meg a fejét, miközben levetődik a mellettem lévő székre. 
- Gondolom, a te lelked még mindig úgy rohad mint akkor. - villantok rá egy erőltetett mosolyt, miközben meggyújtom az újabb cigim. Az apámon kívül Zayn az egyetlen, aki percek alatt képes felidegesíteni, és elvenni az életkedvem, ami egyébként sincs sok. Az egyetlen különbség köztük, hogy míg Zayn tud normálisan viselkedni ha akar, addig az apámnak ez hatalmas megerőltetéssel se menne.
- Gondolom, téged meg még mindig nem szeret senki. - vág vissza ugyanolyan hangsúlyba, mint én. Amint eljut az agyáig, hogy mit mondott, a szája elé kapja a kezét, és bűnbánó tekintettel néz rám, de nem hat meg. Könnyek lefolynak az arcomra, de magamra erőltetek egy halvány mosolyt, ahogy eldobom a cigim, s letörlöm a könnyeim. 
- A legrosszabb, hogy igazad van. - suttogom a fülébe, amint elhaladok mellette, majd édesanyám naplójával és egy pengével bezárkózok a szobámba.